Az emberek mindig próbálnak hinni a lehetetlenben például így:
-az idősebbek így nyilvánítják ki: "Az idő majd mindent megold."
-a Facebookos idézetes oldal,mely segít a tiniknek így: "Minden bajra két orvosság van:az idő és a csend."
-és vagyok én aki ebben egyálatán már nem hisz,és hogy miért?Mert ha így lenne,akkor már rég mosolyogva mennék iskolába és tanulnék gőzerővel és nem azon gondolkodnék,hogy:"Miért csesztem el?"-ezután a kérdés utána jön még ezer kérdés és mindegyikre az a válasz,hogy:"Nem tudom."
Talán az ember így van kódolva,hogy ha már valamit elveszített akkor kétségbeesetten próbál vissza szerezni valamit úgy,hogy nem is próbálkozik..De ez normális?Normális az,hogy egy olyan dologért küzdünk ami már rég elmúlt és el kellene engedi?NEM!De mi mégis küzdünk,hogy miért?Mert azt hisszük,hogy ő vissza hozhatja a boldogságunk pedig nem..a boldogságunk nem más írányitja,hanem saját magunk! Erre van egy Facebookos idézetes oldalról példám is:"Nem kell ahhoz semmi különleges ok,hogy jól érezd magad,egyszerűen elhatározod,hogy azonnal boldog leszek,egyszerűen csak azért,mert élsz,egyszerűen azért,mert így akarod."
Az idő nem old meg semmit,csak annyit,hogy az ember még jobban sajnálja magát és depressziós legyen,de ezt hogy lehet elkerülni?Őszintén?Sehogy,viszont nem lehetetlen "kimászni a gödörből",ahogy a fiatalok is mondják:"A zene a drogom,a Youtube a dílerem."
https://www.youtube.com/watch?v=y6Sxv-sUYtM
-az idősebbek így nyilvánítják ki: "Az idő majd mindent megold."
-a Facebookos idézetes oldal,mely segít a tiniknek így: "Minden bajra két orvosság van:az idő és a csend."
-és vagyok én aki ebben egyálatán már nem hisz,és hogy miért?Mert ha így lenne,akkor már rég mosolyogva mennék iskolába és tanulnék gőzerővel és nem azon gondolkodnék,hogy:"Miért csesztem el?"-ezután a kérdés utána jön még ezer kérdés és mindegyikre az a válasz,hogy:"Nem tudom."
Talán az ember így van kódolva,hogy ha már valamit elveszített akkor kétségbeesetten próbál vissza szerezni valamit úgy,hogy nem is próbálkozik..De ez normális?Normális az,hogy egy olyan dologért küzdünk ami már rég elmúlt és el kellene engedi?NEM!De mi mégis küzdünk,hogy miért?Mert azt hisszük,hogy ő vissza hozhatja a boldogságunk pedig nem..a boldogságunk nem más írányitja,hanem saját magunk! Erre van egy Facebookos idézetes oldalról példám is:"Nem kell ahhoz semmi különleges ok,hogy jól érezd magad,egyszerűen elhatározod,hogy azonnal boldog leszek,egyszerűen csak azért,mert élsz,egyszerűen azért,mert így akarod."
Az idő nem old meg semmit,csak annyit,hogy az ember még jobban sajnálja magát és depressziós legyen,de ezt hogy lehet elkerülni?Őszintén?Sehogy,viszont nem lehetetlen "kimászni a gödörből",ahogy a fiatalok is mondják:"A zene a drogom,a Youtube a dílerem."
https://www.youtube.com/watch?v=y6Sxv-sUYtM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése